[blockquote]


ÉBREN ÁLMODÓK

Nincs mit mondanom vagy inkább nincs kinek
Ezért nem mondom el, senkinek

Ma már más szemmel látom,
Homályos fátyol mögül néz rám, minden álmom
Néha arra vágyom, hogy ne is tudjam, hogy valaha éltek

Ki nyitott szemmel és vaksötétben él
Ki a múltban jár és a mában lenni fél
Annyira szeretett, hogy minden érzést otthagyott
Nem tud már miből adni, talán végleg elfogyott.


--------------------

LÉLEKDONOR

Úgy múlik el minden ami fáj,
Hogyha úgy tartja kedve néha haza jár,
Nem szól hozzád csak leül egyedül,
Hogy érezd hogy élsz ott legbelül

Amikor majd eljönnek a régen várt csodák,
Ne felejts el akkor majd kérlek gondolni rám,
Lesz hogy csak ringat lágyan és lesz hogy elsodor,
De a szerelem az egyetlen lélekdonor


--------------------

EGYENESEN BETEGES

Mindig tudtam, hogy kire figyeljek,
kire vigyázzak és kivel ne kezdjek

Vannak olyan emberek, kiket soha nem érthetek:
nem zavarja semmi csak annyi, hogy létezek

Tudom ki az aki rám nevet,
utána mindent elkövet mit ellenem lehet.

De látom rajtad, hogy keserű a lelked,
mert nem sikerül ellenem a terved


------------------------

CSAK TE LÉTEZEL

Még, nem volt mit így bántam
Egy részem elveszett,mert Rád találtam

Belehalok ha nem vagy itt,
De oly' jó várni Rád,
Túl sok egy pillanat,
Hozzád úgy hajt a vágy.
Mostmár itt vagy és én nem hagylak el,
Te vagy aki érdekel, Csak Te létezel..

Jó, tudom zűrösnek látszom...
De az élet nem egy olyan rózsaszínű álom

Várj, mondd el merre mész,
Miért jó ez így, ha megalkuvásban élsz?
Szerintem úgy a jó, ha mindent fel éget

-------------------




[/blockquote]